Okos, mint a tavalyai kos
2014.07.10. 18:57
Tegnap esőnap, ígéret, jóslat a meteorológia részéről, hogy keddig nem tér vissza a kánikula. Mai napra felhős idő elvétve zápor, de csak délután. Ennek tükrében gondoltam átkozottul nagy sétát teszünk a Kukaccal.
Nekiveselkedtünk, és megindultunk a Nyékládháza - Miskolc útvonalnak, sok víz, babakeksz, hideg natúr joghurt jeges málnával.
Cserepelenka, textilpelenka, cserebody, csererövidgatyó, cipő, ha játszótérre betérünk Kistokajban.
Minden teljesen jól ment, csak, hogy sunyin a felhős idő kánikulába váltott, míg én toltam hevesen a babakocsit a pusztában. Kitartottam hősiesen, nemá' egy kis napsütés.
Megnéztük az új tót, most termelik ki a kavicsot, mellettünk lassítottak a nagy teherkocsit, egy meg is állt. Megkérdezte az úriember miarosebbet kavarunk arrafelé, nincs ott semmi, csak ők verik a port. Beszéltünk pár szót, majd kedveskedni szeretett volna a Kukacnak és dudált egyet. Én infarktust, a Kukac meg sikítórohamot kapott a kedélyes meglepetéstől. Szegény sajnálkozva elhajtott. A szándék a fontos...
Láttam, hogy Kukac nem annyira bírja jól magát, hát félreálltunk egy napraforgótábla mellett megpihenni, pelenkacsere, kis futkorászás, szöcskenézegetés, ivászat és fetrengés az árnyékban volt a Kukac programja, én, mint kiszolgálószemélyzet, az italt és az árnyékot biztosítottam.
Elértünk Kistokaj közelébe és akkor éreztem, hogy nagyon nincs rendben valami. Elkezdett rázni a hideg és általános rosszullét kerülgetett. Ekkor döntöttem, hogy visszamegyünk, szépen hazasétálunk és lepihenünk.
Visszafordultunk, de nagyon rosszul haladva araszoltunk hazafelé. Néha megálltunk egy-egy bokorban inni, nyújtózni kicsit, de egyre rosszabbul voltam.
Végül 30 percnyire a házunktól vége lett a dalnak, felhívtam a Háttértársat, jeleztem, hogy jöjjön értünk. Várakozás közben békésen hánykolódtam, a Kukac meg életében először látta, mi van, ha a víz fölül jön ki valakiből.
Na, ez volt a mi nagy kalandunk, 15 km helyett a fele sikerült.
Amit tanultam az esetből:
1. Reggeli nélkül ne menjen többet délutáni túrára.
2. Ha elkezd melegedni az idő ne izmozzak a pusztában, hanem irány haza.
Képek, hányás nélkül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ipafaipapnak 2014.07.10. 20:26:23
Húú,nekem is hányszor volt ez a sok előre nem látástól! Mikor Lénát vittem az 5 kilométerre lévő oviba, 3-4 órai alvásokkal, elfelejtettem inni, a kicsik az ikerkocsiban, persze szatyrokkal bástyázva...akkoriban csak a taxi volt a b-terv nekem :-)
ipafaipapnak 2014.07.10. 20:27:38
FuBu 2014.07.10. 20:42:20
ipafaipapnak 2014.07.10. 21:48:29
:D
Ja, otthon a fotőjből oly egyszerű minden! Meg különben is, egy elszánt anyának semmi nem lehetetlen :-)