Ó, lehetne a cím közhelyesen szilánkok, töredékek, de nincs kedvem elsült puskákkal hadba menni. Nagyon fontos a múlt, igyekszem mindent elraktározni, leírni, nehogy mindent elfeledjek, mire a Kukac kíváncsi lesz rá.

Ennek fényében keresgéltem például a volt szomszéd életrajzát, Csengery – Dsida Aladárét. Na, jó, nem a Kukac miatt volt, hanem eszembe jutott, hogy jajj, volt a szomszédban az Ali bácsi, meg a gyerekei, és egy nagyon régi, elmosódott képem a konyhájukról. Náluk is az a hideg konyhakő volt, ami nálunk. Nem járólap, vagy linóleum, hanem kő, mintha kettévágott kavicsokból lenne, biztos mindenki látott olyat. Télen hideg, mint a fene, nyáron kellemes hűvös és kizárólag frissen felmosva látszik tisztának. A nagy asztalnál a sötét konyhában a Böbe néni pucolta a krumplit, ezen kívül csak a fali mosdóra emlékszem, ott állt magában a falon a nagy csap, mint a falikút, vagy talán az is. Ez az egyetlen alkalom, hogy jártam abban a lakásban.

Szóval Ali bácsi 1911. július 30-án született, Budapesten, 1933-ban volt pályakezdő Kolozsvárott, de 1951-ben került Győrbe és haláláig ott lépett fel. Karaktere a táncos komikus volt, amolyan RátonyiRobibácsisnak láttam én. 86 októberében halt meg.

Itt az egyetlen valamirevaló cikk róla: http://www.tagione.hu/hun/c_csengery.htm

Máshol "csak", mint Dsida Jenő a méltán ismert és tisztelt költő öccse tűnik fel.

Ali bácsi olyan volt, mint egy árny, rettegtünk tőle, ha hangosan játszottunk az udvaron ránk szólt a Böbe néni, esetleg ő maga kiabált ki, nem sokat láttuk, fordítva éltünk. Ali bácsi minden hónapban jött a mamához és elkérte a szokásos 100 forintot kölcsönbe, aztán pár nap múlva a nyugdíjkor visszaadta. Mindig el volt téve neki a százas, ez fix kiadás és bevétel volt. Náluk mindig csend volt és nyugalom, pedig nem lehetett könnyű a gyermekének lenni, mert olyan 20 centivel a föld felett ember volt. 11 éves voltam, amikor meghalt, nem is vagyok biztos abban, hogy tudott a létezésemről. Annyira máshol járt. Néha onnan lehetett tudni, hogy ott járt a lépcsőházban, mert ott volt egy kiürült apró üveg Diana sósborszesz. Ez kb. havi egy alkalommal fordult elő, gyanítom – biztosra nem tudom, - hogy ez volt a 100 Ft kölcsönkérésének az oka, nem akarta otthonról elhozni, kérni, venni a pénzt, hanem így oldották meg. Ez amolyan játék volt a mamával. Amúgy nem érintkeztek nagyon, más – más világ voltak.

Kerestem a neten és kerestem az emlékeimben, de nem tudom, hogyan és miben halt meg. De találtam képet a két testvérről, olyan élő, eleven ez a kép:https://scontent-a-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/t31.0-8/p960x960/10298488_432497353558883_567728442644662712_o.jpg

Nevét a Győri Nemzeti Színházban bérlet őrzi.

Ilyen az emberi sors, él, meghal és emlékét kihűlt székek őrzik, tárgyak, amiket elkoptatott. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.