Nem voltak sem elvárásaim, sem illúzióim a gyermekágyas és az utána következő időszakkal kapcsolatban. Csak szerényen elképzeltem, hogy majd a Kukaccal andalgunk kettecskén nap – nap után. Édes baba csak eszik, alszik és bájosan mosolyog. Nem beszéltem meg vele a pocakban és nem jártunk semmilyen magzatfoglalkozásra sem. Sokáig dolgoztam ás bírtam volna még, de azért nem tiltakoztam és a június 26-ra kiírt szüléshez május 1-től inaktívvá váltam.

 2013 nyarán (június 14-én született Kukac) szépen pergettük a napokat, Kukac álombaba, a kánikula pedig kibírhatatlan. De hát minden csodás, napi 24 órából 15-öt könnyekben töltöttem a maradékban pelenkáztam és szoptattam. Aztán végre elmúltak a hormonnapok és a Kukaccal is összehangolódtunk.

Előre elhatároztam, hogy mindent megcsinálok, amit sosem tudtam. Majd én főzök minden nap, a babának és persze a Háttértársnak is. Isteni egészséges ökobio kutyakarika és minden lesz. Természetesen tisztaság, rend és babaillat lesz. Mindenféle szépséget és babaságot csinálok és a Kukaccal is rengeteget foglalkozom, amit ő élvezni fog. Mondókázás, mesemondás, diavetítés, buborékfújás, építő kockázás, csupa kacagás lesz minden nap. Mély meggyőződésem volt, hogy, ha egyszer a net telis tele van pörgős anyukákkal, akik most szültek és van még további legalább kettő gyerMekük és emellett receptblog és kreatívblog és meseblog is belefér az életükbe, akkor nekem is menni fog, hogy ellássam a Kukacot, megoldjam a háztartást, tanuljak és még biszbaszokat is csinálgassak.

Eltelt egy év. Majdnem. A Kukac persze szép és nyilván okos is, de a mondókázást most kezdi élvezni, akár 10 percig is, a mesékkel együtt, az építőzés azt jelenti, hogy megrágja és földhöz ver mindent, amit ér, a buborékokat kimondhatatlanul sajnálja, amikor szétpattannak, a diavetítőt meg nem vettem elő vagy egy hónapja.

 Főzök neki, de azért maradjunk annyiban, hogy van mibe kiadagolni a télire eltett ezt - azt. Micsoda csalódás, amikor az anyai szívem minden szeretetével megkreált ebéd első nyalintásától öklendezik, vagy, ami még jobb sírva fakad. Vagy, ami a múlt héten ízlett ezen a héten fújj kategóriás. Ekkor előkerül a babakaja és mindenki örül, kivéve antalvali és úgy általában egy bioangyal elveszíti a szárnyát. Bioanyu illúziója meghalt.

Főzésben mostanában kerültem valami borzasztó pechspirálba. Azzal kezdődött, hogy pizzát sütöttem, zőccségeset, mert az egészséges. Na, de élesztő helyett sütőport tettem bele. Hogyezmilyen undorító lett, mert a Háttér persze evett belőle, jó lesz az felkiáltással. Piskótapizza. Na, azóta mindent elsózok, nem sózok meg, kihagyok alap dolgokat, beleteszek, amit nem kéne, de mindegy is szinte, mert minden egyenlő arányban brikettes beütésű lesz. Ennyit az étkezési menedzser anyuról.

A kiskert szépen terem minden évben, az az egyetlen jól sikerült dolog, na, de tavasz óta akarok virágokat ültetni a hibiszkusz bokorrendszer alá, mellé. Kb. 10-szer kapáltam meg fél - háromnegyedét az ágyásnak, és egyszer sem jutottam a végére, már fel is verte a gaz. Sosem jutok hozzá. A karácsonyra vett fenyőt a múlt héten ültettük ki, április helyett. Kertészanyu bebukott.

Biszbaszok és biszbaszrendszerek és a tanulás egymás rovására mennek. Ezekre ugye csak a Kukac alvásidejében van lehetőség. Illetve lenne, de addigra este van, fáradt vagyok, fáj a fejem, elegem van és egyébként is, felrémlik előttem, hogy igen, holnap kezdődik minden előröl, maximum szemen bökném magam a quilling tekerőpálcával. Kreanyu alszik a sarokban.

Kukaccal nem járunk babaközösségbe, nagyon ritkán játszóterezünk (3 alk./év) inkább itthon meg a kertben nyomulunk, kirándulgatunk, de azért lelkiismeret furdalásom van, nem tudom rávenni magam a babamama klubra meg ringatóra, a havi ellenőrzésekre is akkor megyek, amikor a többi anyuka elvonult. Emiatt vannak álmatlan éjszakáim, de egyszer már voltunk játszóházban. Szaranya. L

Amikor összeszedem magam, se fenékig tejföl az élet, kitaláltam, hogy szuperanyu leszek és a cseresznyéből csinálok télire cseresznye dzsemet vagy valami trutyeket. Persze a dzsem is meglett, de én is gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Rájöttem, hogy amikor párás tekintettel a múltba révedve a meggymagozóra mint praktikus használati tárgyra emlékeztem, a realitásérzékemet elvakította a romantika. Attól, hogy anno gyerekként milyen szórakoztató és családépítő elfoglaltság volt a magozás, attól a meggymagozó szerkezet egy kalap szar és a magozás koszos, ragacsos és lassú munka, a magok 30%-kát a magozó után kellett eltávolítani. Abcúg meggymagozó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.