Kirándulós képek jönnek, két különböző régióból.

Győrben születtem és nőttem fel, de régóta Pesten laktam, több mint egy éve pedig Borsodban lakom.

Sok Győri képet csináltam már, ezekből válogatok. Értékelni nem tudom őket, mert ott nőttem fel közel a Várhoz, ami másoknak szép óváros, nekem a hétköznap.

Nem szeretem Győrt, ami szar dolog történt velem az életben az javarészt ott történt, sosem tudtam beilleszkedni és sosem éreztem jól magam ott.

Ott volt Moncsibácsi a pedofil, aki kutyasétáltatás címén zaklatott. Ott volt az azóta szép emlékű festőművész és a többi részeg, aki ott szart húgyozott magánkívül a kőkerítés tövében, vagy csak a bokrokban, ami mellett nekem el kellett haladni, amikor kutyát sétáltattam.

Ott jártam iskolába, ami olyan volt amilyen, sokat csúfoltak és igazából mindenhol csak voltam, de számítani nem számítottam. Röplabdázás közben egy célpont voltam a többi lánnyal együtt, akit lehetett dobálni medicinlabdával vagy a röplabdával, és ez vicces volt. Nekik.

Persze nyilván az, hogy nem éreztem jól magam sosem, az én hibám, de valahogy nem sikerült. És évek múltán sem tudok párás szemmel emlékezni arra a basztatásra, provokálásra ami ért az iskolában. Persze erre ma már senki nem emlékszik, csak azok, akik úgy jártak, mint én. Mert hát illik csak a szépre emlékezni.

Egyszer egy elmebeteg rendőr majdnem lelőtt, mert éppen elborult az agya. Az utcán, bárki más is lehetett volna, ez is csak egy véletlen volt.

Majd a múltat magam mögött hagyva elmentem Pestre és ott építettem új életet, baromi nehéz volt. Túl vagyok ezeken az éveken, sokat tanultam, végül egy éve ugyebár itt élek. Nem igen ismerek senkit se és nem is akarok ezen változtatni.

Érdekes, hogy Borsod ugyebár a szegénység, a tudatlanság, a sötétség alteregója. Nagyon szép helyek vannak itt is, nem Lyukóra gondoltam. Nehéz az élet itt és a mindennapokhoz tényleg hozzátartozik a bűnözés, szerintem kevésbé, mint Pesten. Szomorú látni a falvakban az elhagyott, omladozó házakat. Átgondolva, hogy valakik mennyit dolgoztak a felépítésével, otthont teremtettek a családjuknak és mikor meghaltak, már nem kellett senkinek az otthon, mert nincs munka, nem tudnak megélni.

Na, mindegy, képeltem itt is ott is. A borsodi képek Miskolcon és környező falvakban készültek. Próbáltam szebb és kevésbé szebb képeket csinálni.

Mindenkinek érdemes mind a két területet felfedezni, mert sok látnivaló van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.